Üstökös kigyűjtötte a könyveiből az öt legütősebb első mondatot. Hát, kinek a pap, kinek a papramorgó, én leszoknék az olvasásról, ha ilyenek lettek volna eddig a legjobbak, az ötlet viszont tetszik, gyűjtöttem én is.
Először is adnék egy első hármas különdíjat Rejtőnek:
- Uraim, a késemért jöttem!
- Hol hagyta?
- Valami matrózban.
Aztán egy első kettőst Austennek:
Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség. Ez az igazság oly mélyen bevésődött a vidéki családok lelkébe, hogy ha ilyen ember csöppen a szomszédságukba, rögtön egyik vagy másik leányuk jog szerinti tulajdonának tekintik, még ha nem ismerik is érzéseit vagy nézeteit.
Évekig ódzkodtam a Büszkeség és balítélettől, aztán végül véletlenül elolvastam ezt a két mondatot, és Fülig Zergével már nem volt nehéz dolga a könyvnek.
Aztán egy, sőt, három fejezetkezdő különdíj jár még Tar Sándornak:
Piroska néniben volt belátás, tudta, hogy kell reggel a bort tölteni.
Harap Sanyi egyik este azt találta ki, hogy a kis Zeke Zoli tulajdonképpen az ő fia.
Ocsenás is a városból költözött a mi utcánkba, úriembernek látszott, egy biciklit tolt maga mellett, és bármilyen volt az időjárás, pantallóban járt, félcipőben, egy kis vállra akasztható táskával a nyakában, emiatt sokáig nem is köszönt neki senki.
Előfordult persze, hogy az első mondat nagyon megfogott, aztán csúnya csalódás lett a vége:
Kedves Jorge Amado barátom, annak a maniókabuktának, amit én csinálok, tulajdonképpen nincs is receptje.
(Jorge Amado: Flor asszony két férje)
A kazamatában teljes sötétség honolt, de Katsa fejében megvolt a térkép.
(Kristin Cashore: A garabonc)
Egyébként lehet, hogy a manióka tápióka volt, ezeket mindig keverem, de hogy tocsog a kókuszolajban, abban biztosak lehetünk. Katsa fejében meg valami elképesztően nem volt semmi. ;)
A többi viszont csupa remekség. Legyen hét, olyan jók.
7. Állatvárosban nem illik kérdezni.
(Lauren Beukes: Zoo City)
6. A hegemóniai Konzul ébenfekete űrhajójának balkonján ült, és Rahmanyinov cisz-moll prelúdiumát játszotta egy ősi, de jól karbantartott Steinwayen, miközben hatalmas, zöld, gyíkszerű élőlények kavarogtak és bömböltek a lenti mocsárban.
(Dan Simmons: Hyperion)
5. A holdvilág besüt ágyam végére és ott elterpeszkedik, mint valami lapos kő.
(Gustave Meyrink: Gólem)
4. Amit most elmesélek, az
<declaration:calculation>
<pls:egy vesztes története>
<pls:egy dezertőr története>
<eql:vagyis az enyém>
</declaration>
(Itó Projekt: </Harmónia>
3. Görögdinnye édes levében tettük, s megtettük megint, amit kellett, görögdinnye édes levében telik-múlik az életem.
(Richard Brautigan: Görögdinnye édes levében)
2. Bárky Dezső, a szocióvári Háromszorsan Kiváló John Brown Városi és Járási Könyvtár Szabó Ervin-díjas igazgatója azon az emlékezetes napon immár harmadízben vonult le a tömör raktárba.
(Kamarás István: Megjelöltek)
1. Mondják, hogy megszabadulása után ötvenhárom évvel visszatért az Aranyfelhőből azért, hogy újra felvegye a Mennyország kesztyűjét, hogy szembeszálljon az Élet Rendjével és az istenekkel, akik azt elrendelték.
(Roger Zelazny: A Fény Ura)
Persze nem emlékszem mindegyik jó kezdőmondatra, ahhoz meg lusta is vagyok, meg épp dobozokból is élek, hogy végignézzem a könyveimet. Voltam viszont ma a Népszínház utcai könyvesboltban, megkérdeztem a boltoskisasszonyt is, neki melyik volt a legemlékezetesebb, úgyhogy közzéteszem az ő kedvencét is:
Legkorábban a gyerekek jöttek el, hogy lássák az akasztást.
(Ken Follett: A katedrális)
Szerintetek? Kivételesen elsőzni nem ősi román szokás. =)
