Mekkora ez a Baricco.
Mekkora egy modorkirály.
De jó.
Ez is.
Folyton fúj benne az északi szél. Gyógyír szépirodalom-csömörre és ponyvafáradtságra. A Coelho-rajpongóknak meg receptre kellene felírni. Volt régen egy fórum sok-sok Coelho-rajongóval, aztán egy idő után már csak ők voltak ott, végül maradtak azok, akik már Coelhót sem olvasnak. A régiek félévenként belépnek, és aztán inkább nem szólnak hozzá. Most csak odaugrottam, átírtam a tartózkodási helyemet Torpa ősi városáról az Almayer-fogadóra.
Az utolsó rész előtt kicsit bekapcsoltam a punkműsort a Tiloson, mer' az jó a sok fehér vászonhoz.
Pluche atya második imáján nyirítottam rendesen.
Hát ennyit rólam, jólolvasott napközisről. A könyvről meg tán ír majd shizoo, mintha azt írta volna, már három éve tervezi. Hát ilyen könyv ez. Én meg három éve terveztem elolvasni.
Tengeróceán
2014.08.14. 19:51 | kergezerge | Szólj hozzá!
Címkék: tenger alessandro baricco olasz irodalom
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kergezerge.blog.hu/api/trackback/id/tr976604685
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
