Mit adtak nekünk a rómaiak? Hát feltérképezték vízrajzunkat, de rendesen, kutatva a bölcsességet adó forrás után, belekortyolva minden koszos patakba és következésképp morajló hassal járva a birodalmat és végigfosva mindent a Jordántól a Visztuláig.
Pomponius Flatus előkelő római lovag, megengedheti magának az efféle hóbortokat, végül mégis olyan szorult helyzetbe kerül, hogy inkább szegődik magánnyomozónak, mint hogy kecskét fejjen. Megbízója a kis Jézus, aki nem szeretné gyilkossággal vádolt atyját, Józsefet elveszíteni, noha említést tesz róla, hogy van neki másik is. Rövidke mű, amibe azért fér bűnügy felfejtése, pillantás az ókori Palesztinára fiú-barát római férfiszemmel, metafizikai és alhasi humorizálás, szóval nagyjából Satyricon Dan Brown-paródiával behabarva, egy csipet Brian életével. A karakterek, a poénok, a cselekmény mind jobb volt a Sub Rosáénál, de azért inkább a Satyricont olvasnám újra, mert ez sem volt rossz, de kis falat nagy semmi, ha kihagyom, sem veszítek semmit.
Hasonlóan a Sub Rosához, ezt is véletlenül találtam a könyvtárban (és valami lelkes kis buzi aláhuzigált benne minden homokosságra vonatkozó megjegyzést :D), úgy látszik, bokrosával jönnek ezek a danbrownos dolgok, a végén még csak megnézem jobban a Da Vinci-ködöt...
Eduardo Menoza: Pomponius Flatus különös utazása
220 oldal
Európa, 2011.
